Santa Margherita Ligure
Miért is látogatna el Santa Margherita Ligure-be?
Sok mindenért…..Szórakozás, művészet, sport, foci….
Gondolta volna, hogy egy Olasz család nagyon szereti a magyarokat és akik ha arra járnak különleges tisztelettel fogadják őket.
Mégis miért is látogatna el Santa Margherita Ligure-be? 
Mert ha férfi akkor foci. Kevés férfi mondhatja el magáról, hogy nem szeretné a futball, calcio mérkőzéseket és valószínűleg már mindenki tud valamit mondani az Arany Csapatról... A World Soccer Magazine 1999. decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta. Ki Ö? Nem más mint: Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. - Genova, 1993. június 20.)
Aki erre jár mindenképp keresse fel e nagyszerű és kimagasló tehetségű ember sírhelyét, amely Genova-ban található (35km –re) Santa Margherita Ligube-től, hisz e fantasztikus ember nemcsak a magyar focit hanem minket Magyarokat is képviselte határon innen és túl.
A Ferencvárossal 5 bajnoki aranyérmet nyert 1932 és 1941 között. Ugyancsak ötszörös Magyar Kupa-győztes. 3-szor volt gólkirály 1936-ban, 1940-ben és 1941-ben. Aki nem más mint :
Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova, 1993. június 20.) magyar válogatott labdarúgó. www.tempofradi.hu
1948-ban Olaszországba szerződött. 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában. (Utána Guttmann Béla is nyert scudettót a Juvéval, de őt menet közben elbocsátották.) Később is Itáliában élt és tevékenykedett, felnőtt edzői tevékenysége mellett tehetségek százait indította el labdarúgó pályájukon....
Genovában temették el a saját kérésére a Stagliano temetőben.
Tudta e, hogy egy másik nagy tehetségű ember művésznevén: Gugliemo Metzeid magyar származású?
1941-ben született Olasz anyától és Magyar apától, akiktől örökli a szenvedélyét a rajz, a festészet és a szobrászat iránt. 1969-ben Párizsban a Latin negyed avangard kimagasló tehetsége, 1971-ben rendezi meg első kiállítását Portofino, amellyel megnyeri az olasz közönséget. 1972 Automobile Club of Torino (Torinoi autóklub) festményt Nino Farina, az első Formula One világbajnoknak szenteli. 1973 Milanoi kiállításon, az első Suzuki RV90 modell, amelyet Japánból importáltak Olaszországba, az Ö aláírását viselte. 
Bejárja az egész világot, és tehetségét mindenhol hatalmas népszerűség övezi. 1983 Egyik vászna az UNICEF kongresszus küldötteinek a szimbólumává válik. 1996-tól Santa Margherita Ligure és Portofino művészeti nagykövete itt és az egész világon.
Magyar vér az ősi vér és a temperamentumos olasz vér keveredése létrehozta, Gugliemo Metzeid, a modern tehetséget.
Portofino mesebeli tája Önt is elfogja varázsolni....
Santa Margherita Ligure (Santa Margaita o Santa Margaitta in ligure è un comune italiano di 9845 abitanti della provincia di Genova in Liguria.
Ligure-i Szent Margit 9845 lakosú város Genova tartományban Liguria-ban.
Santa Margherita Ligure a Riviera di Levante fekszik, Portofino észak-nyugati részén, egy zárt medencéjében, Tigullio-öből belső részén. A település mintegy 31 km-re Genova-tól keletre, hegyekkel borított mediterrán növényzet (erdei fenyő, gesztenye, olajfa) ölelésében, amelyet villák és kertek szegélyezik, kilátással az úgynevezett "Costa dei Delfini "-Delfinek tengerpartja, amely összeköti a várost Portofino-val található.
A várost északról Rapallo, délen Camogli és Portofino, nyugatot Camogli és a keleti részt a Ligur-tenger határolja. A település Santa Margherita Ligure a Portofinoi a Regionális Természeti Park területéhez tartozik. Míg a Portofino- i öböl a tengeri természetvédelmi területhez tartozik.
Története:
A III. századi latin feliratú temetési urna felfedezése megerősíti, azt a hipotézist (jelenleg a Basilica Santa Margherita őrzik) még ha nem is hivatalosan hogy, a település a római korban már lakott volt. 614 Rotari-k elpusztítják, de a X. században már főleg halászok lakta településként hívja fel magára a figyelmet, s bár számos szaracén támadás színhelye, halászai az antik ősi Pescino néven emlegetik.
Majd ezt követően, Szent Columba-i szerzetesek érkeznek e területre. Szent Columban a Bobbio-ból, hogy megalapítsák San Fruttuoso az apátságot. A rákövetkező időkben, a Fieschi család hűbérbirtokává válik 1229-ig, majd a a Genovai Köztársaság alá tartozik Rapallo fennhatósága alá.
A középkorban, Pescino és Corte a két nagy falu között állandó harcok folynak, gyakran megosztva a lakosokat. A Vatikán e századi térképein, Pescino-ról több írásos dokumentumok is igazolják.
Velencei Köztársaság 1432-ben megtámadja és kifosztja e területet, majd 1549-ben a török admirális dragut a közeli Rapallo-val együtt szintén kifosztja. 1797-ben, a francia Napóleon Bonaparte területét képezi, amely székhelyévé teszi Rapallo-t a szomszédos városkát, és Ligur Köztársaságként az első francia birodalom mellé csatolva. 1798-ban július 18-án a területet két különálló kantonra osztják fel: III. kantonban Santa Margherita néven létrehozva a San Siro és a San Lorenzo önkormányzatokat és IV. San Giacomo della Corte kanton a Nozarego és Portofino önkormányzatokkal, amelyek egyaránt bekerültek Tigullio joghatósága alá. A kapcsolat a két falu között, politikailag és vallásilag elkülönül, magukat csak "Margheritinik"-nak és "Giacominik"-nek hívják és többször durva összehasonlítást tesznek a felek egymás között. 1800 április 27.-én egy írásos dokumentumot hoznak létre, amelyben egymás közötti barátságos együttélést hozzák szabályba, hogy megakadályozzák e két település állandó marakodását.
A lehetetlen helyzetnek Napóleon Bonaparte császár vett végett, amikor 1812 december 22.-én létrehozza a különleges császári rendeletet, amelyben e két település egyetlen közigazgatási szervezetbe sorolják be: Comune di Porto Napoleone" avagy Napoleon kikötővárosa, amely Napóleon bukásáig 1814-ig tartott. A Szardínia Királyság 1818-ban létrehozza a két terület egyesülését, Comune di Santa Margherita di Rapallo (avagy Rapallo-i Santa Margherita városát), amelynek adminisztratív hatalmát, az Öregek tanácsára bízzák (Vének Tanácsa) Jerome Costaguta vezetésével. 1861-ben az Olasz Királysághoz csatolása után megkapja a mai aktuális nevét: Santa Margherita Ligure, amelyet 1863-ban véglegesít egy különleges királyi rendeletében, Vittorio Emanuele II. Savoy királya.
Szórakozás:
