Innamorata
INNAMORATA-SZERELMES település Capoliveri-ben 15 lakossal.
A Capoliveriből kiinduló, Morcone és Pareti településeket érintő és Cala dell'Innamorata-(tengeri öböl)-ig vezető panorámaút.
A legenda szerint az útszakasz végén levő kis tengeröböl 1534-ben egy tragikus de szerelmes történetről kapta a nevét, miszerint Lorenzo és Maria, az egymással ellenségeskedő családokból származó szerelmesek titokban ezen a helyen találkoztak. Miután Lorenzo kalóztámadás áldozatává vált, bánatában Maria a tengerbe vetette magát.
A 17. században egy spanyol nemesember, Domingo Cardenas az öbölnél látomásában megpillantotta a lányt, amely során amely alapján felelevenítették Lorenzo és Maria régi történetét, kiknek emlékére azóta minden év július 14-én megünneplik a Festa dell'Innamorata-t.
Capoliveri városa a 3869 lakosú Livorno tartományban Toszkána régióban Elba szigetén található. Egyike a nyolc településnek a szigeten amely 1906-ban lett önálló község, addig Porto Azzurro része volt.
Az önkormányzati területen emelkedik Monte Calamita hegy, amely nagyon gazdag ásványi lerakódású és nem messze a Laghetto di Sassi Neri a fekete kövek tava, amely szintén ásványi eredetű, a Tirrén-tenger mentén. A terület már lakott volt etruszk-római korban, amelyről számos lelet bizonyit, amelyet a Nápoly-i arheológiai múzeumban találhatóak (olvasd még el oldalunkon magyar-etruszk nyelvrokonság).
A római korban Caput Liberum, Capitis Ilvae, Caput Liseri és Caput Liveri neveken említették. Nevének eredete nem teljesen tisztázott.
Mivel szőlőtermesztését már Plinius is említette, ezért egyes kutatók a bor megtestesítőjének, Liber isten nevét vélik felfedezni az ókori település nevében. A római birodalom bukása után egy ideig a szárazföld felől ide menekült egyszerű embereknek nyújtott menedéket, majd a XI. és a XIV. században a Pisa-i Köztársaság-hoz tartozott és ugyanebben az időszakban Capoliveri Elba legfontosabb kapitányságának a székhelye is volt.
A dombtetőn felépült középkori óváros, jellegzetes szűk utcákkal.
A román stílusú XII. századi San Michele templom maradványai. Egy legenda szerint az Avignonból Rómába hajózó pápa a tengeren dúló vihar miatt Capoliveriben kötött ki, s e templomban tartott misét.
A templomot a XVI. század első felében Khair ad-Din Barbarossa kalózai rombolták le.
(Madonna delle Grazie szentély a 16. századból Morcone közelében. Oltárképe a Madonna del Silenzio, Michelangelo egyik tanítványának, Marcello Venusti-nak alkotása. Barokk freskói Eugenio Allori alkotásai. A Lacona melletti Madonna della Neve templom a 16. századból).
1399-től az Appiano kormányozta. 1548-tól a kormányzás joga Cosimo I de’Medici- a toszkánai nagyhercegé lesz (azon családé amelynek oly sokat köszönhettünk, hisz ne felejtsük el, hogy kb: száz évvel előtte a Medici család és Mátyás király- Mattia Corvino (1458-1490) gyümölcsöző kapcsolatokat ápoltak).
1553 augusztusában Capoliveri erősen érintette a frank-török Dragut támadásban, majd 1596-ban Philip III. Spanyol elfoglalta Porto Longone. Capoliveri 1709-ben tagja lett a Szicília királyságnak.
A Focardo erőd a nevét építtetőjéről Don Ferdinando Focardo-ról kapta, amelyet a keleti partvidék egyik sziklafokán építették fel a spanyolok 1678-ban.
A 1799-ben jelentős ellenállást tanúsított, hisz a város védői megsemmisítettek egy Longone felől érkező napoleoni csapatot. Megtorlásként a Portoferraioban állomásozó csapatok megostromolták a várost. Az 1814-ben elbai száműzetését töltő Bonaparte Napóleonra a többi várossal ellentétben Capoliveri ellenségesen fogadta a volt császárt. Ellenállásuk jeléül az adózást is megtagadták. Az ellenállás szervezőit, a város két lelkészét letartóztatták.
Capoliveri-ert nagyon sokat tett Vincenzo Silvio orvos, akit az olasz egységállam létrehozása miatti tevékenységéért 1851-ben Rómában letartóztattak. Az egységes Olaszország létrejöttekor, 1861-ben rehabilitálták és 1873-ban bekövetkező haláláig katonaorvosként tevékenykedett. Tiszteletére Capoliveriben utcát neveztek el. 1906-ban lett önálló község, addig Porto Azzurro része volt.
