A magyar-etruszk(olasz) nyelvrokonság

Mario Alinei

 

Etrusco. Una forma arcaica di ungherese

Ősi kapocs: A magyar-etruszk(olasz) nyelvrokonság

Etruscan: An Archaic Form of Hungarian

2003

 

Az etruszk-magyar nyelvrokonság, illetve vérrokonság egy alternatív elmélet a magyar nyelvrokonságról. Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor Etrusco: Uno forma archaica di ungherese („Ősi kapocs: A magyar-etruszk nyelvrokonság”) című művéből ismert.

 

Az a tény, hogy a magyar nyelv 68%-ban ősetimonokat használ, a magyar nyelv ősiségét bizonyítja. Ez az O. Semino és 16 társa által 2000-ben a mai magyar lakosságon elvégzett genetikai vizsgálattal és a későbbi, az MTA tudósai által mind a mai magyar és székely, valamint a honfoglaló magyarságon elvégzett DNS vizsgálattal együtt rámutat arra, hogy a magyar nép első képviselői a 35-40 ezer évvel ezelőtt betelepült európai őstelepesek voltak és a Kárpát-medence első lakói. Többek szerint az etruszkok nem kis-ázsiai (a hivatalos álláspont szerint kis-ázsiai eredetűek), hanem kárpát-medencei eredetűek voltak, s így ez a genetikai bizonyítéka az etruszk-magyar rokonságnak. A régészeti bizonyítékot az elmélet hívei a tatárlakai leletben (tatárlakai tábla) látják. Ez a lelet székely–magyar rovásírás négy jelét tartalmazza. Az etruszk írás és a székely–magyar rovásírás sok tekintetben hasonlít egymáshoz, különösen ami a számok írását illeti.