Burano a csipke szigete
Ha Buranoba jársz keresd fel “La casa di Bepi házát “amelynek színskáláján elfogsz ámulni, és így meglátogathatod Burano leghíresebb házát is.
Kedves ház egy kedves történetet takar, itt született 1920-ban Giuseppe Toselli, vagy jobban mondva Bepi Suà, akinek két szenvedélye volt a mozi hisz autodiktatikus módon megtanulta a vetítés művészetét, majd a második világháború során a Favin moziban dolgozott, mint mozi operatőr. Ö fogja elsőként elhozni a moziművészetét a Buranoi szigetre, kicsik nagyok örömére.
Igazán viszont második szenvedélyének köszönhette nevének legendás fennmaradását. A házának szenvedélyes festése oly annyira, hogy még életében csodájára járnak egészen a haláláig 2002-ig.
Halála után testvére Albertina olyan vevőt keres, aki megőrzi e ház kedves varázsát hisz a házát nem más veszi meg mint Mara Bon, aki a csipkekészítő ház tulajdonosa „Casa del Merletto” -nak.
Tudtad-e, hogy természetesen Burano saját általános iskolával rendelkezik, amely először kapuit 1870-ben nyitotta meg és nevét Alfredo di Coccorol kapta, aki Ines Vio tanárnőt vette el feleségül. Ines Vio nagy sikerrel tanított ebben az iskolában 1914-től 1917-ig.
Kutatók szerint Burano nem ott alakult ki, ahol a mai szigetet találjuk. Régi feljegyzésekből azt vélik, hogy az egykori Burano a tengerhez közelebb helyezkedhetett el, amelynek a lakói azonban a tengerszint erős ingadozása miatt a lagúna belseje felé húzódtak. Más írások ezzel szemben arról tanúskodnak, hogy Burano helye soha nem változott. A sziget első házai vályogból készültek. Csak később kezdtek téglaházakat építeni, ekkortól a régi épületeket raktárként használták. Később a sziget mintegy 8000 lakosú, virágzó település lett, amelyet azonban Torcellóból kormányoztak, és amely egyetlen olyan kiváltsággal sem rendelkezett, mint amilyenekre a közeli Murano abban az időben szert tett.
Burano férfilakossága főként halászatból és csónakkészítésből élt, míg az asszonyoknak elsősorban a 16. századtól a 18. század végéig a csipkekészítés adott munkát és megélhetést. Burano jelentősége csak a 16. században kezdett növekedni, amikor a szigeten lakó asszonyok csipkevarrással kezdtek foglalkozni, és kialakult a csipkekészítés sajátos, Buranóra jellemző technikája, a reticella. A buranói csipke hamarosan a sziget egész Európában keresett exportcikke lett. A csipkekészítés a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben egyaránt elterjedt, bár ami a nemesi származású asszonyok és a tehetősek részére a női alkotókészség kibontakoztatása volt, az az apácák számára az alázatosság gyakorlását és az elmélkedés lehetőségét nyújtotta, a legszegényebbek számára csak puszta kenyérkereseti forrást jelentett.
A csipkekészítés a 18. század végétől hanyatlásnak indult, és csak 1872-től tért vissza a szigetre, amikor megnyitották a csipkekészítő iskolát. Akkorra ugyanis már Francesca Memo személyében csak egyetlenegy maradt a csipkekészítés titkait ismerő asszonyok közül, aki átadhatta tudását az utódoknak. Ekkortól ismét virágzásnak indult az iparág, noha napjainkban csak nagyon kevesen készítenek a hagyományos, roppant időigényes technikával csipkét, amely ennek megfelelően rendkívül drága. A kézzel varrott csipkét egyre inkább kiszorítja a konkurencia, a géppel készített csipke.
Murano
Museo del Vetro (Üvegmúzeum): amely eredetileg a Torcelloi sziget püspökeinek háza volt. A világ legnagyobb, mintegy 4000 darabból álló velencei üveggyűjteménye az egykori püspöki palotában, a 17. századi Palazzo Giustinianban berendezett Üvegmúzeumban található. A város tulajdonában álló múzeum 1861 óta mutatja be az üveggyártás történetét.
Nyitva tartás: április 1-től október 31-ig
10:00 – 18:00
november 1-től március 31-ig
10:00 – 17:00
(zárva: december 25, január 1, május 1)
(klikk a képre)
