PESARO és egy különleges ember aki imádta a magyarokat és a magyarok híres Tokaji borát.
A város neve (a latinul Pisaurumból) úgy tűnik, az ősi nevét a Foglia folyóról: Isaurus vagy Pisaurus ered. Valószínű, hogy először a szicíliaiak építkeztek itt Pesaroban, hisz a területén különböző települések nyomait találhatjuk meg, mint Umbriai-Piceni, gallok etruszkok (Az etruszk-magyar nyelvrokonság, illetve vérrokonság egy alternatív elmélet a magyar nyelvrokonságról, erről olvashatsz az oldalunkon).
Krisztus előtt 184-es években a római kolóniává válik Pesaro Julia Felice alatt. A nyugat-római birodalom (476.d.C) bukása után gótok hatalmába kerül. Az 544-es város felégetése után visszakerül a Római Birodalom alá. A bizánci uralom alatt részt vesz a tengeri Pentano harcokban Rimini, Fano, Senigallia és Anconaval. Az 752 évig a Longobard király felségterülete alá tartozik, majd a rákövetkező években Ravennai fennhatóság alá, majd francia Pipino király 3 éves uralma után átengedi Stefano III. pápának, amelyet Carlo magnó (Nagy Károly) is megerősít, de amellyel állandó háborúknak teszi ki a várost, pápai fennhatóság és Impero Romai birodalom között.
Ettől függetlenül a 12. századtól a város felvirágzik. 1445 után a Maletesta-i urak eladják a várost Francesco Sforza duca di Milano (Milano hercegének) aki után testvére Alessandro örökli meg.
Alessandro Forza nem más mint a híres Lukrecia Borgia férje. 1512-től Della Rovere a herceg Urbino Francesco Maria veszi át Pesaro-t, aki elindítja a várfalak bővítését. Francesco Maria utódja 1626-ban lemond, és az Urbinoi Pesaro hercegséget adja az egyháznak.
Pesaro, 1792. február 29. MEGSZÜLETIK A LEGENDA: Gioacchino Antonio Rossini (Pesaro, 1792. február 29. – Párizs, 1868. november 13.) olasz zeneszerző.
Gróf Fáy István, zenetudós (Nemzeti Színházat irányította ez időtájt), 1854-ben levélben kereste meg Rossini mestert, a nagy zeneköltőt, (aki ez időtájt már nem Pesaroban él, de szülővárosa Pesaro), aki sajnos már operát nem tudott írni nekünk, mert visszavonult, de aki kedves válasz levélben azt írta, hogy Magyarországot nagyon szereti, s a tokaji bor soha sem hiányzik asztaláról...
1860 szeptember 11-én Pesaro az mint egyházi tartomány megszűnik és General Cialdini a Victoria Emmanuela II. királyságához csatoltatik. Az ezt következő 1866-tól az Italia történelem része lett.
Pesaro az Adriai-tenger partján fekszik. 2005-ben 7 km hosszú homokos tengerpartja elnyerte a Kék zászló jelzést. Megközelíthető az A14 autópályán, a SS 16 és SS 3 autóutakon; vonattal, valamint repülővel Rimini és Falconara Marittima repülőtereiről. Előző 30, utóbbi 45 km-re található.
Legfontosabb műemléke a hercegi palota, amelyet Alessandro Sforza építtetett a 15. században, és amely jelenleg a prefektúrának ad otthont.
A palotától pár lépésre találhat a híres zeneszerző Gioacchino Rossini szülőháza, ami ma a zeneszerző emléke előtt tisztelgő múzeum. A székesegyházat egy késő római épület maradványaira emelték. Román-gótikus homlokzata máig befejezetlen.
Pesaro Rossini szülővárosaként nagy zenei hagyományoknak örvend, amelyet mind a zeneszerzőről elnevezett színház, mind a konzervatórium őriz. Minden év augusztusában megrendezésre kerül a Rossini Operafesztivál.
Gioacchino Antonio Rossini (Pesaro, 1792. február 29. – Párizs, 1868. november 13.) olasz zeneszerző. Apja, Giuseppe Rossini Lugoból származott és meglehetősen büszke volt származására, mivel egyik őse, a ferrarai herceg udvarában nagykövetként tevékenykedett. A család címerének főalakja egy rózsán ülő csalogány volt.
Gioacchino Antonio Rossigni a bolognai zenei líceumban tanult gordonkázni, később zongorázni. Csupán 18 éves volt, amikor Velencében bemutatták egyfelvonásos vígoperáját (A házassági kötelezvény). Hírnevet az 1813-ban komponált művével, a Tankréddal szerzett magának, ezek után sikeresen meghódította a milánói, római és nápolyi operaházakat is. Életének második felében Párizsban telepedett le, ahol a Théâtre Italien igazgatójaként az olasz opera népszerűsítésével foglalkozott valamint a fiatal zeneszerzők (mint Vincenzo Bellini) támogatásával. A bécsi klasszicizmus nagy híve volt, Mozart és Haydn hatása erősen érződik operáin. Művészi pályafutását könnyed, nápolyi stílusú vígoperákkal kezdte, és fokozatosan jutott el a francia nagy operáig, ebben a műfajban munkássága a Tell Vilmosban teljesedik ki. Operái közül A sevillai borbély és a Hamupipőke a legismertebb. Korának legbefolyásosabb zeneszerzői közé tartozott, a bel canto úttörőjeként tartják számon. Szülővárosa után gyakran illetik a pesaroi hattyú fantázianévvel.
