Jesolo titkai
Tudta e, hogy a világhírű Pressburger György - Giorgio Pressburger (Budapest, 1937) vehette át 1986-ban Jesolo városától a „Premio Opera Prima” díjat?
Creator és művészeti vezetője volt 1991-2003, a „Mittelfest” fesztiválnak, amit minden évben megrendeznek Cividale del Friuliban, s amely fesztivál a tánc, a zene és a színház sokrétű nemzetek Közép-Európa-i találkozója és amely az olasz Külügyminisztérium megbízásával működik.
Tudta e, hogy Giorgio Pressburger magyar származású nemzetközi és világhírű író, színházi és filmrendező 1937-ben. A VIII. kerületben Budapesten született és élt 19 éves koráig. 1956-ban ikertestvérével, Miklóssal (Nicola) még mint Pressburger György hagyta el Magyarországot. Rómában biológiát tanult, 1975-óta Triesztben él. Nemrégiben a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójává nevezték ki. Kezdetben színdarabokat írt, majd újságíró testvérével közösen „szülővárosában”, a József- városban játszódó novellákat – Storie dell'ottavo distretto (Történetek a nyolcadik kerületből,-igen jól olvassák, megírta a Budapest VIII. kerületének egy történetét) - és egy családregényt L'elefante verde (A zöld elefánt) címmel.
Nicola halála (1985) után egyedül írta a La legge degli spazi bianchi (A fehér közök törvénye) című, öt orvosnovellát tartalmazó kötetét, valamint a Denti e spie (a magyar fordításban: Fogról fogra) című könyvét. (Mindkét mű az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot.)
Legújabb műve:
Szerző: Pressburger, Giorgio / olasz
Cím: A fehér közök törvénye
Eredeti cím: La legge degli spazi bianchi
Várható megjelenés: 2013. március
Tudta e, hogy Andrea Bon (úgy is hívták Bono és Buono) olasz katolikus püspök volt.
A 1451-ben nevezték ki Equilio (az az Jesolo) püspökévé s akire azért emlékeznek elsősorban, mert megírta a Guglielma d'Ungheria (Magyar Vilmos) történetét.
Jesolo története:
A Jesolo jelenlegi területe egy lagúna volt amelyben néhány kis sziget volt található. A szigetet a rómaiak Equilium nevezték, amely eredetileg Paleoveneti lakták, akik messze földről híresek voltak lótenyésztésről, az egész Földközi-tenger mentén, s úgy tűnik e nemes állatokról kapta eredeti nevét is a hely. Az itt lakó Paleovenetiek Róma támogatást élvezték, hogy kivédjék az állandó Gall veszélyt cserébe a Rómaiak lehetővé tették ennek a népnek a békés itt élését mai Veneto részen.
A mostani teória szerint amit sokan cáfolnak de sokan egyetértenek vele, úgy gondolják hogy e Paleoveneteiek valószínű a mai magyarok ősei voltak. A rómaiak ettől függetlenül gyarmatosították ezeket a földeket, utakat, hidakat, falvakat építettek, állandó a földművelést folytattak földterületeket tételesen felosztották, valamint vízvezetékeket hoztak létre. A Római birodalom bukása után bekövetkező zűrzavarban a város lakói a közeli hátországból a biztonságosabb lagunákban találnak menedéket, Melidissa szigetén Oderzio lakói létrehozzák Eraclea-t és Equilio szigetén Jesolo-t .
Elhelyezkedésének köszönhetően, Jesolo az Észak Adria-i tenger kereskedelmi középpontjába kerül és a laguna védettsége lehetővé teszi a püspöki székhely létrehozását. A tragikus Sile menti frank invázió a virágzó Jesoloi kikötő hanyatlásához vezet, amely során elveszíti püspöki rangját is a korai 12. században. A helyzet fokozatosan romlott, egészen a 14. század végéig, amely során Jesoloban már csak néhány elhagyatott vagy alig lakott házakból áll. A tizenötödik században, a velencei nemes Soranzo saját költségén családja tulajdonában lévő birtokán templomot és plébániát épített, amely Keresztelő Szent Jánosnak dedikál. Az új templom körül egy falu jön létre a Cavazuccherina és hogy támogassák a terület benépesedését, a Velencei Köztársaság különféle helyreállítási földmunkákba kezd, hogy kivédjék a Piave folyó és Sile terjeszkedését.
Cavazuccherina falu évszázadokon át fennmarad, de csak Napoleon időszakában tudja a független városi méltóságot megszerezni (1806-ban). Napóleon bukása után az osztrák-magyar birodalom uralkodása alatt létrejön a Passarella-i konzorcium (érdekeltség), hisz e időszakra e területek mocsarasodása ismét egyre jobban elhatalmasodik. Az Olasz királyság alatt sem javul a helyzet és az első világháború alatt az embereket evakuálni kell e területről.
Az első világháború után újból megkezdték a mocsarasodást meggátló munkálatokat a Basso Piave Konzorcium vezetésével, amelyet siker övezet, s lehetővé téve 1920 és 1930 között földművelési munkákat: búza, kukorica, cukorrépa termesztésével, amelyet fák ültetésével és szőlőtökékkel gazdagítottak.
1930-ban a város visszakapta a Jesolo-i nevet, míg 1936-ban Marina Bassa és Spiaggia helyiségek megkapták a Lido di Jesolo nevet.
Az 1930-as évektől felvirágzik Jesolo, egyre többen keresik fel a híres napfényterápiás szolgáltatásait létrehozván ezzel a szállodák és éttermek színes kavalkádját is.
A második világháború után, pár éven belül, ismét felvirágzik Jesolo, hogy szép lassan elnyerje a mai arcát....
Ma Jesolo elismert tengerparti üdülőhely, és első volt a tengerparti olasz városok között, amely 15 km hosszú tengerparttal büszkélkedhet.
Számos művészeti és természeti szépséget mondhat magának, és nem csak a szórakoztató műfajban, hanem a gyönyörű horgászparadicsoma és ritka és értékes faunája is vonzza az ide látogatókat.
Aki itt jár mindenképp keresse fel a város büszkeségét az Antiche Mura (Antik falakat), hisz e hely nemcsak művészet és a régészet híveinek, hanem a mostani kor egyszerű emberének is örök emléket hagy: Az az ősi székesegyház, a Santa Maria di Equilium régészeti kincseit és falait csodálhatjuk meg, amely egy korábbi ókeresztény épületre San Mauro-ra épült. Az ásatások során napvilágra került a virág motívumokkal díszített mozaikpadló, amely a VI. és VII. századba nyúlik vissza.
