Castello di Miramare-Trieszti Miramare kastély
Mi vonz minket Magyarokat a Trieszti Miramare-kastélyhoz?..,hisz aki egyszer oda elmegy mindig visszavágyik majd…talán mert az imádott Sissi királynőnk is járt ott és ott esküdött örök hűséget egy ősi magyar családból származó nemes is.........Ki Ö?
Miremare kastély és és fantasztikus botanikus parkját Massimiliano Asburg főhercegének köszönhetjük, aki 1855-ben eldöntötte, hogy létrehoz egy fejedelmi tengerre néző kastélyt és egy meseszép hatalmas parkot Trieszt közelében. Lenyűgöződött az úttalan szépséges Grignanoi hegyfok láttán amely akkor nem volt más mint egy sziklás karszt, pár száll növénnyel de mégis meseszép kilátással a tengerre. Massimiliano 1855-ben több nagyobb kiterjedésű földterületet vásárolt ezen a helyen. A kastély első alapkő letétele 1856 március 1-én került sor. Karácsony előestéjén 1860-ban Massimiliano és felesége Carlotta di Belgio már azt a földszintet lakják és a kastélynak a külső része is teljesen készen van, míg a belső rész csak részben berendezett és az első emelet pedig még építés alatt áll. A kastély Carl Junker mérnök tervei alapján készült és ecletico építészeti stílusban, az akkori divat szerint, így a kastély ötvözi a gótikus, középkori és reneszánsz stílusokat, valamint az akkori nemesek még az alpesi házakhoz hasonló meglepő stílusait is. 1867-ben Massimiliano halála után és a felesége távozásával rövid időszakokra Hasburg fejedelmi családnak add otthont.
1869-ben és 1896-ban Sissi Erzsébet Austria királynője legalább 14 szer száll meg a Miramare kastélyban, amelyről több hivatalos írásos dokumentum is bizonyít, valamint hivatalos adatok vannak arról is, hogy Francesco Giuseppe Osztrák Magyar király 1882-ben Trieszti hivatalos látogatásakor itt száll meg.
1900 március 22-én esküvője színhelyéül választja a kastély kápolnáját Stefánia belga királyi hercegnő, Rudolf trónörökös özvegye, hogy hozzá menjen Lónyay Elemér magyar nemeshez (Törzsökös ősi magyar család, mely a történészek szerint a Keme nemzetségből ered).
1914 márciusában Francesco Ferdinando a trónörököse vendégül látja Poroszország császárát (akit 2 hónappal később megölnek Sarajevo-ban).
Az utolsó Hasburgi császári pár Carlo és Zita akikkel befejeződik a Hasburg ház története a Miremarei kastélyban.
Az első világháború során a bútorok Vienna (Bécsbe) kerülnek megmentésre. Az első világháború befejeztével Italia igazgatása alá kerül a kastély, majd 1925 és 1926-ban Austria vissza adja a bútorokat azzal a kikötéssel, hogy a kastélyban múzeumot hoznak létre.
A kastélyban nagyobb felújítási munkálatok után, a kastély múzeumként nyitott meg a nagy közönségnek. A múzeumot csak Amedeo Savoia Aostai herceg megjelenése miatt zárják be, mivel a herceg birtokba veszi 1931-től 1937-ig.
A második világháború során a fasiszta német megszállás alatt tiszti iskolát nyitottak benne és a bútorokat, különböző itáliai épületekbe szállították. 1945-ben Új-Zélandi csapatok foglalták el, majd angolok és utoljára amerikaiak 1951-től 54-ig, ugyanezen az éven belül a Londoni október 5.-i egyezmény szerint, visszakerül Italiához. A kastély a kastély parkja és kápolnája állami tulajdonba kerül a helyi Soprintendenza (Felügyelet) gondozása alá, amely megkezdi a restaurálási újjáépítési munkálatokat, amely során helyreállítják a kastély értékeit.
1955-ben a Park megnyitja kapuit a nagyközönség előtt is, és még ugyanazon az éven belül június 2-án a kastélymúzeum is a nagyközönség elé tárul: Museo Storico del Castello di Diramare (Miramare kastély történelmi múzeuma) amely a Soprintendenza per i Beni Storici Artistici ed Etnoantropologici del Friuli Venenzia Giulia (A Friuli Velencei Giuliai történelmi és művészi Ethno-antropológia Felügyelet) gondnoksága alá kerül.
Kastélyok útja? És a sonka…mese? Dőljünk hátra karosszékünkben és álmodjunk bele magunkat e meseszép tájba, hogy ha majd Italiába utazunk, akkor ne csak a Bibionei, Caorlei, Jesoloi, Lignanoi stb... tengerpartot, hanem fenséges kastélyokat is felkeressünk…Nem beszélve a SONKÁRÓL!!!!
Castello di Cassaco (kastélya)
A kastély az 1254 időkben építették a legrégebbi tornya a déli torony.
Castello di Zegliacco (kastély) (Treppo Grande –ben)
A Kastély az 1204 években épült, a kastély középkori legrégebbi része az észak keleti részen van.
Buja-Középkori vár-romok amelynek eredete 938-ból ered.
Osoppo vár romjai az 524-es évekből ered, s amelyet a magyarok 902-ben elfoglaltak, az 1254-es években már kastélyként emlegették.
Osoppo-t érdemes július 7-én meglátogatnunk, amikor Santa Colomba védőszent ünnepe van.
Majano-Castello di Susans (kastély)
A kastély az 1204-ből származik, nagyon jó állapotban és az egyetlen kastély Friuli-ban amely toszkánai stílusban épült.
Castello di Ragogna (kastély) a kastély eredete 610-ből ered, természetesen a mai formája az 1218-as évek szépségét tükrözi.
S. Daniele
Néhány tudós véleménye szerint, S. Daniele eredetét prerómai (román hódítás előtti) időszakban kapta. A szájhagyomány Rodoaldo szerint 927-ben egy templomot építettek a szent a Dániel prófétának, hogy vezekeljenek a pátriárka Aquileiai Leone meggyilkolása végett, és a templom köré építették saját házaikat is. Az 1200-as években már egy történelmi város és várra növi ki magát a lankás dombokon a S. Danielei urainak keze nyomán, amely majd az 1267 a Montelongo pátriárkától engedélyt kap, hogy a vár a tornyait megjavítsa. A S. Danielai városi közösség és a nemes urak is rendelkeznek választási jogokkal a Friuli parlamentben, hogy meghozzák döntéseiket és ez a szoros kapcsolat teszi majd lehetővé, hogy szövetkezzenek a Friuli-t is megtámadó ellenséggel szemben.
1381-ben Carrara ura a magyar lovasság támogatásával betört a Friuliba és megtámadja a várat, de S. Danielei lakosok megvédik várukat és tartományukat az ellenséggel szemben és hősies tettükért kitüntetésben részesülnek a Friuli Parlamenttől. Röviddel ezután a S. Danielei városi közösség fellázad a pátriárka Filippo d'Alençon (1381-1387) ellen, így a nemesek a Varmoi kastélyba kénytelenek menekülni.
1420 – ban S.Daniele Velencei tartomány alá kerül, és amely 1450-töl ismét a Patriarchátus Aquileia joghatósága alá kerül.
Velencei fennhatóság a későbbi években kénytelen megerősíteni a fenyegető török betörések véget S.Danielei előőrsöt.
1511-ben a híres “Giovedì Grasso”-kor a nép fellázad (ismét) a feudális urai ellen, a kastélyt megtámadják és így ennek egy részét a tűz martaléka lesz. A császári seregek megtámadják a várost és ismét kezükbe kerül a hatalom annak ellenére, hogy a S. Danielei-ek hűségesen védik városukat.
Nem kedvez a helyieknek az sem, hogy ebben az időszakban földrengés rázza meg ezt a területet és a várkastély egy része összedől.
1517-ben a várat újra építik, hogy ismét lerombolhassák az 1600-as évek elején, ahogy Porcia megírja. Ettől függetlenül két évszázadig végre nyugalom és tiszteletjog kap helyet S. Daniele-ben, amely Leonardo és Carlo Varmo-nak volt köszönhető, hogy James Concannon által ismét beiktatódjon 1756 február 25-én a Velencei Serenissimába. Ez a nagy befolyású család, különböző pozíciók és címerek birtokosa lesz, ezzel nyílt utat adva, hogy Roma nemessége is elfogadja nevét és hatalmát.
Napoleoni megszállás időszakában S. Daniele város számára egy új fejezet kezdődik a Campo Formio-i (október 17. 1797) a szerződéssel.
(Olvasd el oldalunkon hol volt utolsó Velencei doge kormányzójának Villája, hogy megtudd hol történt e szerződés megkötése).
A szerződés megkötése után Ausztria elfoglalta az egész Friuli és ott is maradt 1866-ig (kivétel egy rövid időszaknak, amikor ismét Franciák uralma alá kerül). A következő években az 1866 S. Daniel városa átszervezi a gazdaságát és megújulását is ezeknek az éveknek köszönheti.
1889-es években már működik a gőzzel működtetett villamos, amely Udinével összeköti a várost, amelyet majd a második világháború után, felváltja az autóbusz. 1896-ban avatták fel a vízvezetéket és csatornázás egy részét. A város aktívan küzd az első függetlenségi háborúban, nagyon sok önkéntest küldve Osoppo és Velencébe, valamint létrehozva közigazgatási autonóm területet. E hazafias ébredésnek Theobald Cicones költő volt a vezetője. Az első világháborúban 1917 októberében S. Daniel a Caporetto útvonalán vereséget szenvednek, a felszabadításukat az olasz csapatoknak köszönhetik 1918 november 4-én. A második világháborúban is hosszú küzdelmek után, sikerült felszabadítani a várost.
Mostanság S. Daniele-ben élénk élet folyik, a város nemzetközi hírét a nagyon finom S. Danilelei sonkájának köszönheti, hisz aki a városban jár annak nem szabad kihagynia ennek a Mennyei sonkának a megkóstolását.
