Mindenszentek és Halottak napja                                       

Mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, a katolikus keresztény világ ünnepli november 1-jén. Nem szabad összetéveszteni a Halottak napjával, melyet november 2-án az elhunyt még üdvösséget el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívek ünnepe.

Ilyenkor az emberek meglátogatják és rendbe teszik hozzátartozóik sírját, mécseseket gyújtanak, virágot, koszorúkat tesznek a sírokra mindenszentek napján.

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.

A katolikus egyház szertartása szerint a temetők mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.

Magyarországon leggyakrabban krizanténnal díszítik a sírokat, mivel ez a virág épp ilyenkor nyílik.

Régen figyelték, hogy kinek a gyertyája ég el hamarabb, népi hiedelem szerint úgy tartották, hogy az fog meghalni hamarabb, akinek a gyertyája hamarabb elalszik. Vannak olyanok, a kereszténység előtti eredetet feltételeznek, ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak a sírba és ne nyugtalanítsák az élőket.

A mindenszentek tiszteletét őrzi Mindszenty József (Pehm József) hercegprímás neve is, aki 1942-ben magyarosította vezetéknevét Mindszentyre, melyet szülőfalujáról, Csehimindszerntről vett fel.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a Cluny apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

                                                                       Ady Endre - Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!...