Rozmaring

A Mediterranumban vadon termő rozmaring (Rosmarinus officinalis, marinus=tenger ros= harmat) hazánkban cserépben vagy védett fekvésben szabadban nevelt félcserje, diszértékén felűl igen fontos méhlegelő a mindennapok sokoldalú felhasználásán kivül a korszerű gyógyszer- és illatszeripar sem mondhat le róla.

 Az ókori görögök életéhez hozzátartozott a rozmaring felhasználása. A diákok rozmaringból font koszorút hordtak a fejükön, hogy elméjük éber legyen. A menyasszony csokrában a hűség jelképe. Borok fűszerezésére, a fürdőviz illatosítására, ételeik izesitésére használták. Egyiptomban rozmaringos kenyeret sütöttek. Temetéseken a füstölőkbe tették és a sírokra is ültették.

A bencés szerzetesek hozták Magyarországra. De a Kárpát medencébe betelepülő magyarok a római korszak után az itt élő népektől már ismerhették. A keresztény élet - halál körforgásban is fontos szerepet jut a rozmaringnak. A gyermekágyas anyát és az újszülöttet szentelt vizbe mártott rozmaring ágával megpermetezték. Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett Aqua Reginae Hungariae ital rozmaring olajjal készült. A lovagkorban szerelmi bájitalt készitettek rozmaringból. A gonosz szellem elűzésére a párna alá rejtették. Mártások, pácok, vad-szárnyas-hal-gomba ételek ízesitésén túl a füves asszonyok tucatnyi betegség gyógyitására használták. A sváb jegyespárok rozmaringot vittek a kezükben templomba menet, hogy tudtára adják a falu apraja - nagyjának jegyességüket. Tűzték a lányok ruhájára, a mennyasszony csokrába a tisztaság jelképeként, a nászmenetben haladó nők és férfiak ruhájára, a vőfély boros korsójára, a legények a kedvesüknek készített súlyokra (a patak vizében a ruhát ezzel csapkodták) rozmaringot véstek. Díszitették vele a ravatalt, a koporsó fedelét és a sírra is rozmaringot ültettek.

Leveléből készítették a „magyar királyné vizét”, ezt a köszvényes betegek kezelésére és hajhullásra ajánlották. Használható görcsoldónak is, javítja a memóriát.

Az alföldön a búboskemencék tetejére szórtak a leveléből, hogy kellemes illatot árasszon a ház.

A néphagyomány szerint Szűz Mária ráterítette a fehéren virágzó bokorra a kék köpenyét amikor megpihent és így változtak meg a virágok kék színűre, Mária rózsájaként lett utána ismert a növény.

Illata és virágja a tengert idézi, hiszen friss, a színe pedig, mint a tenger…

Boszorkányűzőnek is használták, házon kívülre tettek belőle egy ágat és így elűzte a boszorkányokat, de ha a párna alá tettek belőle, akkor pedig a rémálmokat űzte el.

Mivel melegigényes, ezért nálunk nem fordul elő, de a napfényes mediterrán területeken vadon nő. Kiváló ételízesítésre, húsokhoz, szószokhoz.

Nagyon egyszerű a gondozása, napsugarakra és jó talajra van szüksége. Nem szabad túlöntözni. Folyamatosan metszeni kell, így a hajtásokat serkentjük. Szaporítani dugványozással lehet. Kb 10 cm hosszú hajtásának az alsó leveleit eltávolítjuk és beleállítjuk egy pohár vízbe, amikor a gyökerezés elindul nedves homokba ültetjük.

Nagyon jól felfrissíti szervezetünket, ha fürdővizünkbe teszünk egy-két ágacskát.

Ha végigsétálunk egy tengerparton biztosan több rozmaringbokor mellett haladunk el.

Láthatjuk gyönyörű kék virágját, érezhetjük kellemes illatát ahogy összemosódik a tenger illatával.

Ha tehetjük pihenjünk meg egy-egy ilyen helyen és élvezzük a szabadság pillanatát.